Mit tanított az üzleti elemzésről egy hároméveseknek szóló mesekönyv
Az üzleti elemzésről sokan úgy gondolkodnak, mint egy kifejezetten technikai, formális területről, tele ábrákkal, dokumentumokkal és stakeholder interjúkkal. Pedig a legfontosabb tanulságok néha egészen váratlan helyekről érkeznek. Például egy gyerekeknek szánt mesekönyvből.
Nemrég újraolvastam egy gyerekkönyvet, a „Monkey Puzzle”-t, amely egyes kiadásokban „A majom mamája” címen jelent meg, és hirtelen összeállt a kép: ez az egyszerű történet tökéletesen megragadja a hatékony üzleti elemzés egyik legkritikusabb, mégis gyakran figyelmen kívül hagyott alapelvét.
Hadd magyarázzam el.
A kapott keretek és az általunk teremtett érték
A munkánk során az üzleti elemzés jellemzően szűk, pontosan meghatározott keretek között zajlik. Azért vagyunk ott, hogy támogassuk a fejlesztési folyamatot:
- Megértsük, mit kérnek tőlünk
- Egyértelműen dokumentáljuk
- Segítsük a kommunikációt az üzleti és a technikai szereplők között
- Biztosítsuk, hogy mindenki ugyanazt értse a projekt keretein belül
És itt általában véget is ér a szerepünk. Nem épülünk be a szervezetbe. Nem járjuk végig az osztályokat szinergiák után kutatva. Szállítói oldalon állunk. Egy terméket vagy megoldást adunk át. Ez a feladatunk.
De még ebben a szoros keretrendszerben is képes az üzleti elemzés valódi értéket teremteni, és képes is kellene legyen rá.
Nem csupán dokumentumokon és ábrákon keresztül, hanem azáltal, hogy megértést épít. Segít tisztázni, mire van valójában szükségük az érintetteknek, nem csak azt rögzíti, amit elsőre mondanak.
Pont erre emlékeztetett az „A majom mamája”.
Egy gyerekeknek szóló történet a feltételezésekről
A történet nagyon egyszerű.
Egy kismajom elveszíti az anyukáját. Egy pillangó felajánlja, hogy segít megkeresni. A majom elkezdi leírni őt:
„Nagy.”
„Van farka.”
„Fára mászik.”
Minden egyes újabb támpont után a pillangó egy másik állattal tér vissza: elefánttal, pókkal, denevérrel, kígyóval.
A majom minden alkalommal csalódott: „Ez nem az anyukám!”
Végül kifakad: „Ezek közül egyik sem hasonlít rám!”
Erre a pillangó nyugodtan csak ennyit mond: „Ezt nem mondtad.”
Majd hozzáteszi:
„Az én gyerekeim sem hasonlítanak rám. Ők hernyók.”
Ez az utolsó mondat igazán betalált.
A hernyóba rejtett BA-tanulság
A pillangó teljesen logikus feltételezést tett a saját világából kiindulva, csakhogy ez a feltételezés nem volt érvényes a majom világában.
Közben a majom is feltételezett valamit: azt, hogy a pillangó magától tudja, az anyukája biztosan hasonlít rá.
Ez az üzleti elemzés esszenciája. Minden stakeholder magával hozza a kimondatlan feltételezéseit. Minden elemző a saját világlátását viszi bele a beszélgetésbe.
A félreértések legtöbbször nem rossz szándékból vagy figyelmetlenségből fakadnak, hanem abból, hogy a feltételezések láthatatlanul elcsúsznak egymás mellett.
És ami a legrosszabb az egészben?
Addig nem is tudunk róluk, amíg valami el nem romlik.
Mit jelent ez számunkra
Ez a könyv kristálytiszta metaforát adott a rejtett feltételezések veszélyeiről és arról, mekkora ereje van annak, ha ezeket időben felszínre hozzuk.
Ezeket vittem magammal belőle:
A feltételezéseket ki kell mondani. Nem azért, hogy azonnal vitassuk vagy megkérdőjelezzük őket, hanem hogy közös alapot teremtsünk.
A közös megértés nyílt beszélgetéssel kezdődik. Még egy szűk scope-pal rendelkező együttműködésben is érdemes időt szánni arra, hogy megkérdezzük: „Miből indulunk ki most?”
A különböző háttér különböző gondolkodási modelleket jelent. Soha ne feltételezzük, hogy mindenki ugyanúgy látja a világot, különösen nem osztályok, iparágak vagy kultúrák között.
Egy „követelmény” addig csak egy tipp, amíg valóban meg nem értjük. Az igazi érték nem egy checklist kipipálásában rejlik, hanem abban, hogy az, amit létrehozunk, tényleg megoldja az üzleti problémát.
Záró gondolat
Néha nem a tankönyvek, hanem az esti mesék emlékeztetnek a legjobban arra, hogyan gondolkodnak az emberek, hogyan kommunikálnak, és hogyan értik félre egymást.
Úgyhogy legközelebb, amikor egy követelményworkshopon ülve azt érzed, hogy valami nem áll össze, jusson eszedbe a pillangó és a kismajom.
Tedd fel a kérdést:
„Milyen feltételezések mentén gondolkodunk most?”
Lehet, hogy ezzel megmented az egész projektet.
Más a témához kapcsolódó népszerű blogbejegyzések:
A bejegyzés szerzője:
Kreisz Zsolt - Korábban pénzügyi kontroller, jelenleg BI fejlesztő az Abylon Consultingnál. Linkedin-profil
